Szabadtéri színpad

- Hugi cseszd meg, gyere már… komolyan, egy nő nem sz*rozik ennyit a külsejével- dörömböl bátyám a fürdő szoba ajtaján, úgy… sokadjára, én csak a szemem forgatom. Mindig is igénytelen volt, hogy is érthetné ezt?
- Befogod, vagy megtegyem én?- felvont szemöldökkel meredek rá, mikor kinyitom az ajtót. Na igen, én most is jobban nézek ki nála, de ez nem nagy cucc, nála még egy csöves is jobban néz ki. Hmm… a testvéri szeretet. Ha nem apám lenne a menedzserünk, már rég repült volna a bandából, pótolható. Jó, azért egy kicsit szeretem, és tudom, hogy ő is, de nem visszük túlzásba ezt a dolgot.
Egy közös van bennünk, hogy mindketten imádjuk a Black Veil Bridest, épp ezért megyünk a koncertjükre. Hála égnek, mivel még csak „friss hús” vagyok, még álcáznom se kell magam, bár nem hiszem, hogy akkor is megtenném, ha kis millióan ismernének. Persze, még rejtegessem is magam mi? Hogyne… szerintem is.
A színpad előtt már egy csomóan vannak, hurrá. Még szerencse, hogy Converset vettem fel, bár nem mintha nem az lenne rajtam folyton. Körbenézek, erre Ty már el is tűnik mellőlem, na pazar. Még szerencse, hogy valami fesztivál van, vagy mi, így legalább a piáért nem kell messze mennem. Oké, a koncertet is lesem… majd, előbb kell az alkohol, hogy elbírjam viselni úgy a lökdösődést, hogy ne lépjek senki pofájába. Ezzel az elhatározással veszem célba a pultot, amit biztos, csak ma reggel raktak ide. Még oda se érek, máris egy lökést érzek a hátamon, minek következtében, én meg nekiesek valakinek.
- Jesszus, bocsi. És még józan vagyok- próbálom poénosra fogni a dolgot, hátha megmarad a fejem.

Mivel apuci szerint nem kéne…. stop… hol érdekel engem, mit mondd apám? Na de, akkor se kezdhetek el balhézni itt mindenki előtt, viszont megjegyeztem a srác arcát, és nem.. az se érdekel, hogy velem ellentétben ő nem józan. Reményeim szerint, én se leszek sokáig az. Ezek a zűrös kölykök, mi? Ez van… mást, mit mondhatnék erre. Persze azért hallom, ahogy a színpadon játszanak, és úgy döntök, ennyi elég is. Még ha összecsinálnám magam, se jutnék annyira közel, amennyire szeretném, így meg legalább megkímélem magam a felesleges idegességtől. Közben Tyt is kiszúrom, aki már megint egy csajt fűz. Fogadni mernék, hogy nem jön össze neki, a csaj túl igényesnek tűnik. A bátyám meg felfoghatná, hogy attól, hogy lett már egy klippünk, még mindig nem sokan ismernek, de az ő dolga, és… szeretem nézni, ahogy magát égeti na.
Aztán esek neki valakinek, ami ellen tényleg nem tehetek. Ezért szeretem a zsúfolt helyeket, komolyan, na de… nyugi van. Inkább megnézem, ki is lett az áldozatom. Na, ez az, amit nem kellett volna. A szemeim gondolom nagyra nőnek, és tényleg kell jó pár perc, mire felfogom, hogy ki is mosolyog rám. Mivel nem vagyok az a mindenen zavarba jövő típus, így most fesztelenül mosolygok vissza… Andyre. Na igen, mondhatjuk úgy is, hogy mákom van.
- Igen, és hűűűű…. állatiak voltatok, de komolyan. Nem hiába imádunk, titeket a bátyámmal- kezdek el lelkesedni, majd rendelek magamnak egy koktélt, azzal elleszek egy ideig.
- Tényleg bocsi, hogy beléd zúgtam, bár én annyira nem bánom- kacsintok is mellé. Jó, lehet, hogy ezek után nem gondol rólam szépeket…. és… tuti, hogy, ha így gondolja, jól gondolja.

Oké, sikerül ám felfognom, hogy épp Andybe sikerült beleesnem… és koránt sem biztos, hogy ez csak a szó szoros értelmére értendő. Bár, sose voltam a veszett rajongó típus, tehát, én csak szépen csöndben rajongtam, na jó, a csönd az talán túlzás, de akkor se csüngtem senki nyakán, meg ilyenek. Talán épp azért, mert nem is volt rá szükség, mert vagy így, vagy úgy, de mindig sikerült kitűnnöm a tömegből. Lehet, nem kellett volna az asztalon táncolni, se a hangfalon, de hát ilyen elvetemültek vagyunk mi a barátaimmal, ezt csak meg kell szokni. És amúgy is… legalább az én számból egyszer sem hangzik el, hogy de unalmas az élet, mert teszek róla, hogy ne legyen az.
Mikor már tényleg eljut az agyamig, hogy Andyvel beszélek, összeszedem magam a kezdeti sokkból. Ez hamar megy, ha nem egy szál magamban kell a tömeg elé állnom, egy szaros mikrofonnal a kezemben, hamar oldódok. Persze annyira az sem vészes, hogy emiatt playbackelnem kéne, meg se tenném, egyszerűen csak nem tartozik a kedvenceim közé.
Nézem, ahogy a sört issza, és a kezem akaratlanul is elindul a nyakörve felé, és meg is fogom.
- Ez nagyon állat, de nem fojt meg?- összevont szemöldökkel, de mosolyogva szegezem neki a kérdést, közben el is határozom, hogy ilyen nekem is kell. Nem kell az ilyesmin meglepődni, mondtam, hogy mindent magamra aggatok, ami tetszik.
- Ha a többiek nem esznek meg, akkor szívesen veled megyek- kuncogok, közben szemeim a bátyámat kutatják, akit megint elveszítettem a szemem elől. Csak nem összejött neki a csaj? Ezen igencsak csodálkoznék, de azt ki tudja, lehet nincsenek nagy elvárásai. Felnevetek, mikor karon ragad, de tartom vele a lépést. Nem hiába bírom én ennyire, persze, miért is mondanám el neki? Ugyan, még nem lövöm le a poént.
- Hát persze… sőt nem is értem, hogy nem vetted észre, hogy az egyik legelvetemültebb rajongód vagyok- vágom rá csipkelődve, persze nem áll messze a valóságtól.
- Hűűűű megtiszteltetés itt lenni- biccentek, és a hatás kedvéért még a homlokomra is teszem a kezem, aztán elnevetem magam. Egészen addig, amíg Ash le nem szólít.
- Igen, az látod előfordulhat- kacsintok rá a srácra. Nem érzem úgy, hogy máshogy kéne bánnom velük, mint másokkal. Amúgy se menne, én már csak izé… ily en vagyok. Azért intek is, mivel jól vagyok nevelve, azaz próbálkoztak valami ilyesmivel anno, ami nem annyira jött össze, de az már mellékes.
- Igen, nagyon örvendek- egyből hivatalosra veszem a figurát, és kezet nyújtok Andynek, de aztán csak rávigyorgok.
- Szóval, mi is lesz az a meglepi?- szeretek bennfentes dolgokat megtudni, ha nem jött volna össze az éneklés, tuti firkásznak mentem volna.

Örülök, hogy kis híján fellöktem, legalább nem kell egy csomót szenvednem azért, hogy beszélni is tudjak vele. Mert a terveim közt volt, de ha már így megkönnyítik a dolgom, akkor miért ne örülhetnék neki? Ezért is nem lehet levakarni a vigyort az arcomról, bár azt valahogy sose, na mindegy.
A nyakörve nagyon tetszik, és hát… nem épp olyan gondolatok költöznek a fejembe, amit hangosan is ki kéne mondanom. Mindenesetre már el is döntöttem, hogy ilyen nekem is kell, mert mekkora menő már. Persze abból nem csinálok nagy ügyet, hogy hozzáérek, ha nem tetszik neki, gondolom majd úgyis szól.
- Nagyon vagány- mosolygok rá, majd mikor közelebb hajol, nyomok is egy puszit a nyakára. Hogy szívbajos volnék? nem, nem hiszem, meg amúgy is… miért ne tehetném meg? Jó, az más kérdés, hogy látom magam előtt, ahogy apám a fejét rázza, de ez kit érdekel. Amúgy is, nem hiszem, hogy olyan sokan tanúi lehettek volna.
- Ez megnyugtató, szóval akkor helyén marad a fejem, meg úgy minden testrészem- vigyorgok rá, persze megint csak poénkodok, az nálam valamiért mindig megy. Pedig le mertem volna fogadni, hogy nem olyan báránykák, aztán ki tudja, még lehet igazam lesz.
- Mert az túl snassz, én a hazáig követlek, és megerőszakollak típus vagyok- pár pillanatig komolyan meredek rá, majd csak elnevetem magam. Tényleg nem szokásom senki után loholni. Nevetnem kell, mikor Jeremy Andy haját borzolja, marha viccesek, és ezt bírom.
- Szóval ápolod a kapcsolatot mi?- perverz mosollyal kacsintok rá, mert ezt melyik nő ne értené félre. Vagy csak nekem van így beállítva az agyam? Végül is…. tökmindegy.
- Csak nem egy szál boxerben léptek fel?- csillannak fel a szemeim, mint a kisgyereknek, aki most tudja meg, mit kap karácsonyra. Na jó, tényleg le kéne állnom az ilyesmivel, de ez nem olyan könnyű ám, mint amilyennek látszik. Mikor maga mellé húz, én fogom magam, és nemes egyszerűséggel az ölébe ülök. Miért is ne, ha már egyszer ilyen helyzet alakult ki.
- Hát… még nem tudom- mosolyogva simítok végig a combján, hátha így megérti, hogy mihez is lenne kedvem.

Hirtelen már azt se tudom, ki az a Tyler, na jó, ez azért túlzás, mert mégis csak a bátyám, meg a többi, de az jelenleg baromira nem érdekel, hogy ő hol van. A lényeg, hogy én jó helyen vagyok, legalább is szerintem, és csak ez a fontos. Azt meg már sejtettem, hogy Andy jó fej, és tényleg örülök is annak, hogy nem kellett csalódnom, mert azt egyáltalán nem szeretek.
El is kezdem a nyakörvét birizgálni, majd nyomok egy puszit a nyakára. Megnyugszom, mikor nem látom jelét annak, hogy ez nem tetszik neki, mert aztán ki tudja, hogy mi jön be.... sajnos annyira jól nem ismerem... még.
- Jól is áll- vigyorgok rá, majd már azt is megtudom, hogy nem fognak megenni, így már tényleg nincs miért paráznom. Azért bevallom, hogy egy kicsit frusztrált a helyzet, pár pillanatig. Tényleg könnyen oldódok. Na meg a koktél is segített, amit idő közben sikerült meginnom. Szerintem tök poén ilyesmivel viccelni, mármint hogy követem hazáig... az igazat megvallva, nem szeretném követni, az annyira gáz lenne.

- Hát persze... simán...- vonok vállat folytatva a poénkodást. Tuti, nem fog elküldeni, még ha ilyen jó ajánlatot is kap, azért ennyire sikerült már kiismernem a pasikat. Na meg, miért várna? Vagy velem van a gáz, hogy én nem szeretek? Ez is egy jó kérdés. Azt viszont remélem, hogy sikerült levágnia, nekem se lenne ellenemre a dolog, mert abszolúte nem úgy viselkedem, mint akinek nem ezek lennének a szándékai.
- Hidd el.... mindenki így szeretne, csak gyávák, és nem mondják- vagy már megint csak a magam nevében beszélek? Ki tudja, a lényeg, hogy én megnézném őt, és lehet nem is kell rá sokat várnom.
Az ölébe is vetem magam, ha már egyszer megtehetem, már pedig, eddig még egy mozdulatom se utasította vissza.
- Szerinted, ha nem lennék benne biztos, itt ülnék most?- felvont szemöldökkel meredek rá pár pillanatig, majd a hajába túrva közelebb húzom magamhoz, és megcsókolom.